Mindennapi élelmeink-félelmeink

2014.1 Dr. Pető Gabriella energiaital

Itt és most nem az E-számokról és a hozzájuk kapcsolódó véleményekről szeretnék beszélni. Ezeket mindenki sokat hallotta már, önjelölt egészségvédőként bárki képes órákat mesélni erről a témáról.Inkább az foglalkoztat, hogy étkezés terén mit tapasztalok a felnőttek és gyerekek körében egyaránt.


Előrebocsátom, nem pénz és nem elsősorban idő kérdése a dolog! Nyitott szemmel járva a környezetemben, kissé megdöbbenve tapasztalom, hogy mi kerül a bevásárló kosarakba egy-egy bevásárlás alkalmával. Nagyon sok felesleges, élelmiszernek nem mondható, még csak különösebb élvezeti értékkel sem bíró terméket látok gyakran. Szívem szerint odamennék és megkérdezném: tudja, mit vesz? Ki fogja ezt elfogyasztani? Mondjuk erre már félnék meghallgatni a választ, mert nem mindig az eszi vagy issza meg a fenti kategóriába eső árukat, akinek lehetne… Maradjunk a gyerekeknél: a kicsik már nagyon korai életkorban találkoznak a szénsavas üdítőitalokkal, nem ritkán a koffeintartalmúakkal is. Semmi szükségük rájuk! És még ártanak is!

Nagyon sokszor keresnek meg a szülők azzal a problémával, hogy nem eszik semmit a kisgyermek. Ilyenkor nem ritkán azzal indítom a “kivizsgálást”, hogy néhány napig tételesen leíratom, mit fogyasztott el a ded, vagy óvodás- mindenre kiterjedően van szükség a listára, mert ez mutatja meg, mi az, ami teljesen felesleges a számára. A “csak azért, hogy egyen valamit…”okból adott tejes finomságok, édes ivólevek az étvágyat jelentősen lecsökkentik, így természetes, hogy nem fog “rendesen” enni. Gyakran a listán szembesül először a szülő is azzal, hogy valójában egész nap eszeget a csöppség, csak nem éppen azt, amire szüksége lenne elsősorban. Ésszerűen kell ehhez is hozzáállni: Magyarországon szerencsére ritkán találkozni valódi éhezéssel, minőségi gondokkal annál inkább. ( Természetesen a fényevőket nem veszem ebbe a kategóriába)

Nagyobb gyerekeknél, felnőtteknél már unalomig ismételgetett: a chipsek, ropik és társaik szintén nem a minőségi élelmezést szolgálják, ami viszont nem lehet eléggé unalmas- az az energiaitalok kérdése. Egy serdülő gyereknek semmi szüksége nincs arra a nagy mennyiségű koffeinre, valamint az egyéb benne lévő anyagokra, kifejezetten káros a kamaszok egészségére. Az pedig végképp érthetetlen számomra: egy szülő, aki elvileg felelősen gondolkodik csemetéjével kapcsolatban, miért veszi meg a literes! kiszerelésű olcsó, emiatt gazdaságos energiaitalt, lehetőleg kartonszámra. Valószínűleg azért, mert üdítőitalnak véli és nem számol a kifejezetten káros hatásaival.

Csak néhány adat : egy 200 ml-es energiaitalban 4 szimpla kávénak megfelelő koffein van általában- a terméktől függ, pontosan mennyi is a koffeintartalma. Négy kávé egy felnőttet is képes felpörgetni- nem kicsit- és ha egy literben! gondolkodunk: az hány kávét is jelent valójában? …Kell ez a gyermekeinknek? A tutti-frutti íz sem a természetességéről híres… És miért jutottunk ide? Nem tudom, talán a rohanó világ, talán a fogyasztói társadalom, talán a reklámok hatása. Egy biztos: minőségi élethez megfelelő minőségű élelmet kell bevinnünk “üzemanyagként” és erre áldozni kell- időt, és nem ritkán kicsit több pénzt is.

Szerencsére egyre inkább elterjedőben van az a nézet: “az vagy, amit megeszel”, és sokan valóban tesznek is érte, hogy valódi értéket képviselő, minőségi, lehetőleg magyar élelmiszert tegyenek otthon az asztalra, sőt továbbmegyek, maguk is készítik el “mindennapi kenyerüket”. Én azt hiszem elsősorban akarat és szemlélet kérdése az egész. Ajánljuk az alábbi cikken ezzel kapcsolatban a www.tudatosvasarlo.hu oldalon, a címe: Ételmarketig: célkeresztben a gyerekek


Dr. Pető Gabriella szerző
Dr. Pető Gabriella

1995-ben diplomáztam a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. Rövid belgyógyászati kitérő után kezdtem el dolgozni gyermekgyógyászként a Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórházban, majd 2002-től a BAZ Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház Koraszülött és Újszülöttpathológiai Osztályán. Innen szakvizsgáztam 2003-ban. 2005-től házi gyermekorvosként dolgozom Tiszaújvárosban. 2007-ben jogi szakoklevelet szereztem a Miskolci Egyetem Jogi Karán. 2005-től vagyok tagja a HGYE-nek, 2008-tól először a szakmai bizottsági tagjaként, majd 2012-től Vezetőségi Tagként tevékenykedem a HGYE Vezetőségében.