2013. 2. kötet bejegyzései

Második kötetünk.

Első gyermek a családban- szülői dilemmák

1. Amikor egy várva-várt csemete megérkezik egy családba , hajlamosak vagyunk az életet “lila ködön ” át szemlélni. A pici gyönyörű- csak eszik és alszik, az első időben  mindenképpen. Végre egy igazi Család vagyunk!

Aztán eljön a nap, a pillanat, amikor már nemcsak eszik-alszik, hanem “véleményt is nyilvánít”, egyre többet sír, és mi tanácstalanul állunk csemeténk fölött, mert fogalmunk sincs, mi baja lehet. “Most evett, büfizett is, tiszta a pelusa”, akkor mi a baj. Nem minden gyermek hasfájós, még ha sír is folyamatosan. És lehet kipróbálni mindenféle “csodaszert”, mire végigzongorázzuk az összeset, addigra el is múlnak a látszólag ok nélküli, sírással töltött órák.

Bővebben…

A gégeghurutról (krupp)

A croup vagy magyarul krupp a gége és a légcső gyulladása, amelynek ijesztő tünetei elsősorban csecsemőkben és kisgyermekekben alakulnak ki. Az 5 éven aluliak közül évente 6-8% betegszik meg, és az összes gyermek mintegy 13%-a életében legalább egyszer szenved kruppban.

A nagyobb gyermekek és felnőttek is megkaphatják e betegséget, de a légcső szélesebb és gége nagyobb volta miatt a jellegzetes tünetek náluk sokkal kevésbé észlelhetők.

Melyek a krupp jellegzetes tünetei?

Ugató, száraz köhögés, nehéz- és szapora légzés, légvételkor mellkasi behúzódások, sípoló hang belégzéskor, rekedtség. Felléptét láz, elesettség, étvágytalanság, torokfájás és orrfolyás előzheti meg. A gyermek napközben alig mutat tüneteket, éjszaka azonban hirtelen fellép a köhögés, a nehezített légvétel, és ez ritkán életveszélyes is lehet. A tünetek annyira jellegzetesek, hogy sokszor telefonon keresztül meghallgatva a köhögést, is diagnosztizálni lehet a betegséget.

Mi okozza a kruppot és mi a lefolyása?

A kruppot általában vírusfertőzés (többnyire parainfluenza, ritkábban RSV, rhinovírus és egyéb vírus) okozza, de esetenként baktériumok, allergia, légúti izgató anyagok is kiválthatják. Többnyire ősszel és télen jelentkezik, és megjelenése néha járványos méreteket ölt. Fiúkban valamivel gyakoribb, mint lányokban. Sok olyan gyermek van, akiknél a krupp az első néhány életévben többször is kialakul, ez valószínűleg alkati tényezőkkel, pl. szűkebb légcső, függ össze.

A betegség lefolyása legtöbbször enyhe, néhány napon belül elmúlik. Általában az első 1-2 éjszaka során lépnek fel a súlyosabb tünetek, de a köhögés enyhébb formában akár 1 hétig is fennmaradhat. Minden 20 betegből egynél azonban az állapot olyan súlyos, hogy orvosi beavatkozásra, kórházi felvételre is szükség lehet. A felvétel általában csak rövid ideig szükséges, és sokszor csak a beteg megfigyelésére szorítkozik. Sokkal ritkább, a kórházban fekvők kevesebb, mint 0,5%-ánál szükséges az intenzív osztályos felvétel és a gépi lélegeztetés.

Mit tehetünk otthon?

Tudnunk kell, hogy a legtöbb krupp enyhe lefolyású, magától is múló, beavatkozást nem igénylő betegség. Minden olyan esetben azonban, amikor nyugtalanok vagyunk a gyermek miatt, forduljunk gyorsan orvoshoz, ne várjuk meg a reggelt. Addig is, amíg szakszerű segítséget kapunk, fontos, hogy őrizzük meg nyugalmunkat, és nyugtassuk meg – amennyire lehet – a gyermeket is. A sírás, izgatottság csak fokozza a tüneteket. Hideg italok, hideg levegő sokat segít. Ilyenkor az ablak kinyitása, séta a szabadban, autókázás nyitott ablakkal a megoldás. Régebben sokat alkalmazták a levegő párásítását is, de ennek hatásosságát újabb megkérdőjelezik.

Súlyosabb esetben gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Szteroid tartalmú gyógyszerek (ilyen esetben leginkább kúp formában, de bármely más formában is) csökkentik a gyulladás tüneteit, lohasztják a duzzadt nyálkahártyát, és ez által megkönnyítik a légzést. A szteroidok azonban csak a tüneteket csökkentik gyorsan, nem szüntetik meg a kiváltó okot. Köhögéscsillapítók ilyen esetben nem javasoltak, nem segítenek, de mellékhatásaik, pl. álmosság, jelentkezhetnek. Ugyancsak nem hatásosak az antibiotikumok, hiszen a legtöbb megbetegedés (több mint 80%) vírusos eredetű.

Magas láz esetén lázcsillapító adása indokolt.

Mikor kell sürgősen orvoshoz fordulni?

Ha a gyermek légzése nagyon szapora, ha levegő után kapkod, ha nagyon nyugtalan. Ha folyik a nyála, nem tud nyelni, ha magas láza van, amely lázcsillapításra nem csökken. Ha a bőr színe sápadt vagy kékes. Ilyen esetekben legjobb azonnal a mentőket hívni, és a gyermeket sürgősen kórházba szállítani.

Az antibiotikumokról

Az antibiotikumok nagyon hatásos gyógyszerek, melyekkel számos, életveszélyes fertőzést lehet meggyógyítani. Régen baktériumokból vagy gombákból vonták ki őket, ma már nagyon sok a szintetikus, kémiai úton előállított vegyület.

Az antibiotikumok vagy elölik a kórokozókat, vagy meggátolják szaporodásukat, és így a szervezet saját védekező mechanizmusa küzdi le a fertőzést. Felfedezésük előtt emberek milliói haltak meg ma már könnyen kezelhető betegségekben. Ugyanakkor az antibiotikumokkal sok kárt is lehet okozni, ha nem helyes módon alkalmazzuk őket. Az alábbiakban néhány gyakorlati kérdést foglalok össze az antibiotikum használattal kapcsolatban.

Használhatók-e az antibiotikumok minden fertőzés ellen?

Nem. Az antibiotikumok a baktériumok, néhány parazita és kivételesen egy-egy gomba okozta megbetegedést gyógyítanak, de nem alkalmasak vírusok okozta fertőzések kezelésére. A legtöbb megfázás, köhögés, torokfájás, sőt hasmenés oka is vírusfertőzés.

Milyen antibiotikumokat ismerünk?

Az antibiotikumokat kémiai szerkezük alapján számos nagy csoportba lehet osztani. A múlt század harmincas éveiben az angol Fleming által elsőnek felfedezett penicillin mellett ebbe a csoportba sok más, félszintetikus, szélesebb hatásspektrumú penicillin származék tartozik. Ismerjük a cephalosporinok több generációját, az aminoglykozidákat, az fluoroquinolonokat, a tetracyclineket, a makrolid csoportba tartozókat vagy például a szulfonamidokat, és még sok mást. Jellemző ezekre a csoportokra, hogy hatásspektrumuk, mellékhatásaik különböznek, és meghatározott felhasználási területük van.

Hogyan lehet kiválasztani a megfelelő antibiotikumot?

Az egyes antibiotikumok csak a baktériumok vagy más kórokozók bizonyos csoportjai, törzsei ellen hatásosak. A baktériumokról általában ismert, hogy mely antibiotikumra érzékenyek (vagyis hat ellenük a szer) és az orvos általában ennek megfelelően választja ki az adandó szert. Ez történhet tenyésztés alapján (súlyosabb, komplikáltabb esetekben) vagy empirikusan, a gyakorlati tapasztalat alapján. A vérből, vizeletből, torokváladékból, székletből kitenyészett kórokozó laboratóriumi körülmények között érzékeny lehet valamilyen antibiotikumra (vagyis a gyógyszer elpusztítja) de ez sajnos nem mindig jelenti azt, hogy a gyógyszer „in vivo”, vagyis a betegben is hatásos. Ennek oka a többek között a gyógyszerek felszívódásában, a betegség helyéhez való eljutásban és a kiürülés, lebontás gyorsaságában keresendő, melyekben jelentős egyéni különbségek vannak.

Mit jelent az antibiotikum rezisztencia?

Antibiotikum rezisztenciáról akkor beszélünk, ha a gyógyszer „in vitro” vagyis laboratóriumi körülmények között sem képes elpusztítani a baktériumot. Ennek oka többnyire az, hogy a baktérium a gyakori antibiotikum használat, vagy az alacsony dózisok miatt mintegy „hozzászokik” a gyógyszerhez, és ezt a tulajdonságát továbbadja a következő generációknak. Ez nem jelenti persze azt, hogy egy másik antibiotikum nem hatásos a baktérium ellen, de egyre több olyan baktérium törzzsel találkozunk, amely nagyon sok antibiotikumra rezisztens, sőt, ritkán ugyan, de akadnak olyanok is, amelyek ellen egyáltalán nem találunk hatásos szert.

Hogyan előzhetjük meg az antibiotikum rezisztenciát?

Nagyon fontos, hogy csak akkor használjunk antibiotikumot, ha erre tényleg szükség van. A legtöbb felső légúti hurutot, náthát vírus okozza, ilyenkor az antibiotikum használata felesleges, sőt káros. Ha viszont tényleg szükség van rájuk, akkor addig és abban az adagban kell használni őket, ahogy az orvos előírja. Az antibiotikumokat általában 5-7-10 napig kell szedni, még akkor is, ha a tünetek előbb megszűnnek. Az antibiotikumokat csak orvosi előírásra használjuk, soha ne tegyük meg önkéntesen, hogy az otthon „elfekvő készlet”-ből saját belátásunk szerint szedjük őket. Fontos, hogy betartsuk az utasításokat, például hogy naponta hányszor szedjük, éhgyomorra vagy éppen evés közben, milyen adagban (gyerekek!), és hogy milyen más gyógyszerrel szedhető vagy nem szedhető együtt.

Mellékhatások, allergia

Az antibiotikumoknak, mint szinte minden gyógyszernek, számos mellékhatása van. A leggyakoribb, majdnem mindegyikre jellemző mellékhatás a gyomor-bélrendszeri panaszok megjelenése, hasi fájdalom, hasmenés, émelygés. A tünetek oka rendszerint a bél baktériumflórájának megváltozása. Ismert, hogy a szervezet egészséges működéséhez szükség van a bélbaktériumokra, amelyek a szervezet védekezőképességének kialakításától, számos tápanyag emésztésén keresztül a vitamintermelésig nagyon sok funkciót töltenek be. Ha ezek a baktériumok károsodnak, – mert az antibiotikumok ezek egy részét is elölik – különböző, néha súlyos tünetek, esetleg betegség is felléphet.

Probiotikumok („hasznos” baktériumokat tartalmazó készítmények) adása az antibiotikus kezelés mellé segíthet ezeknek a tüneteknek a megelőzésében. Más típusú, súlyosabb mellékhatások is ismertek, máj-, vese-, csontvelő-károsodás, de ezek szerencsére ritkák.

Gyakran hallani az antibiotikumok okozta allergiáról. Bár ez előfordul, gyakorisága valószínűleg sokkal kisebb, mint ahányan ezt hiszik magukról. Az antibiotikumok adása vírusfertőzés esetén például okozhatja, hogy a vírus okozta kiütést összetévesztik az antibiotikumra adott allergiás reakcióval. Súlyos, igazi allergiás reakció is előfordul persze, ez az un. anafilaxiás reakció, vérnyomáseséssel, a torok és a gége duzzanatával, nehézlégzéssel. Ez az állapot azonnali orvosi beavatkozást igényel, de szerencsére igen ritka. Általában elmondható, hogy enyhe allergiás tünetek, viszketés, bőrkiütés esetén továbbra is szedhető az antibiotikum, de kétség esetén jobb az allergia kivizsgálása

Agyrázkódás

Bár agyunk a bőrrel fedett, csontos koponyán belül, többszörös hártyarendszer alatt, vékonyka kötőszövetes szálacskákkal kirögzítve, folyadékban – az un. liquor-ban – úszik, melyeken a hétköznapi fejsérülések mozgási energiája sorrendben elnyelődve nem okoz különösebb tüneteket, a súlyosabb fejet ért ütésnél azonban az agy mind a sérülés helyéhez közel, mind az átellenes oldalon, a koponya túlsó felének belső feléhez csapódva sérülhet.

Előfordulás

Csakúgy, mint a nyugati országokban, hazánkban is meredeken emelkedik az összes koponyasérülések száma évente – ezek közül kiemelkedő hányadot a gyermekkori, balesetből (karambol, esés) eredő esetek tesznek ki. Ebben az életkorban a koponyát ért sérülések előfordulási gyakorisága 2-3 ezrelék, az agyrázkódásért felelős enyhe és közepes fokú ebből 85-90%, illetve 5-10%.

Okok

A még nem zárt kutacsú csecsemők, kisdedek esetében a lap szerint elmozduló, nagyobbaknál és felnőtteknél pedig a sérült szélű koponyacsontok miatt fontos koponyán belüli erek szakadhatnak el. Az ilyen sérülések a fokozatosan beszűkülő tudat és általános állapotromlás miatt azonnali kórházi ellátást igényelnek.

Tünetek

Míg a ritkábban előforduló agyzúzódásnál alaki elváltozás is megjelenik az agyállományban, a sokkal gyakoribb agyrázkódásnál mindössze maradandó eltérést nem okozó működészavart észlelünk. Az ütés pillanatát követően rendszerint rövidebb eszméletvesztés, emlékezet-kiesés (mely érintheti a sérülés előtti és utáni rövid időszakot is), hullámzó általános tünetek (mint hányinger, hányás, fejfájás, szédülés, látászavar, aluszékonyság) észlelhetőek. E tünetek kialakulásáért a fokozatosan kialakuló agyi vizenyő – agyödéma – a felelős, mely azonban hamar és magától felszívódik nyugalomba helyezett betegnél.

Lefolyás

Ugyan agyrázkódásnál a panaszok, tünetek egyre kisebb mértékben még visszatérhetnek néhány napon belül, 3 napon túli megfigyelést általában a szövődménymentes esetek nem igényelnek. Ismert az un. agyrázkódás utáni tünet együttes, ahol szervi és működésbeli eltérést nem találunk, a beteg agyi teljesítménye azonban romolhat; fejfájást panaszol, koncentrációkészsége csökken, hangulatváltozások jellemzik, ezek azonban az idő előrehaladtával fokozatosan megszűnnek. Gyakran véletlenül fedeződik fel fejsérülés az ilyen panaszokkal orvoshoz fordulók kórtörténetében. Egyes esetekben krónikus fejfájás, migrénes hajlam alakul ki az agyrázkódást követően.

Diagnózis

Általánosságban elmondható, hogy gyermekeknél szinte mindig, felnőttek esetében pedig köztéri baleset esetén, illetve eszméletvesztéskor és a tünetek fokozódásakor kórházi felvétel és megfigyelés szükséges gyermeksebészeti, sebészeti vagy sürgősségi osztályokon. Ilyenkor infúzióban folyadékpótlásra kerülhet sor, fájdalomcsillapítást, szigorú ágynyugalmat, diétát és egy sor további vizsgálatot – mint koponya röntgen, vagy CT elvégzését, az agyhullámok vizsgálatát (EEG), vér- és vizeletvételből laborvizsgálatot, illetve a szemfenék szemészeti vizsgálatát – rendelhet el a kezelőorvos a tünetek, panaszok illetve az észlelt eltérések súlyosságától függően.

Terápia

Az eszméletlen beteg ellátásánál az elsősegélynyújtó legfontosabb feladata: a környezet biztosításán – további sérülések elkerülése, melyek neki, vagy a sérültnek árthatnának – túl, a beteg testének stabil oldalfekvésbe való helyezése, a légutak szabad átjárhatóságának biztosítása, a Mentőszolgálat értesítése. A tudat visszatérése után fontos a további vízszintes fektetés, megfigyelés és orvos értesítése, akinek kompetenciája az esetleges további kórházi megfigyelés mérlegelése. Az otthon ápolt sérültnél a folyamatos állapotrosszabbodás, vagy a tünetek újbóli, illetve új tünetek megjelenése – fokozódó aluszékonyság, fül-orrvérzés, vagy -folyás, a szemeken, a szemgolyókon észlelt eltérés – azonnali orvosi vizsgálatot tesz szükségessé.

Megelőzés

Az agyrázkódás megelőzése gyermekkorban a fokozott szülői figyelmet, a gyermek tanítását, helyes nevelését, pl. kerékpározásnál sisak használatát jelenti, míg a felnőtteknél a tudatmódosítók – alkohol, drogok – használatának kerülése, illetve a munkavédelmi szabályok betartása az elsődleges fontosságú.

Egyéb tudnivalók

Az agyrázkódáson átesett vizsgálata vagy megfigyelése tehát egészségügyi személyzetre tartozik, egy esetleges szivárgó koponyaűri vérzésnél a korai, sikeres műtét életet menthet

dr. Altorjai Péter

Fejtetvesség

Fejtetvesség

Első orvosi munkanapomat töltöttem egy alföldi kórházban, amikor az egyik kórterembe lépve, egy szorgos nővérke hatalmas hajfonatokat vágott le egy csöndesen síró 6 éves forma kislány fejéről, majd azokat a mosdóba dobta. Megrökönyödve érdeklődtem, majd a nővérke felszólítására felvettem egy maréknyi hajat a mosdóból. Hát nem tudtam megszámlálni a kis rovarokat, melyekkel addig személyesen nem találkoztam. Ők voltak a fejtetvek, melyeket ilyen számban azóta sem láttam, de azt el tudtam képzelni, hány ilyen tetű lehet otthon lévő 6 testvérének a hajában. Ezek az apró rovarok kifejezetten minket, embereket preferálnak. Tudni kell, hogy betegséget nem terjesztenek, azonban a vérszívást követően kialakuló viszkető fejbőr nyugtalanná teszi a gyermeket, folyamatos vakarózást indukálva. Ritkán az is előfordul, hogy a fejtetvek más szőrzetünkben is megjelennek. Nem közismert, hogy képesek színükkel a mi hajszínünket utánozva rejtőzködni. Elsősorban az óvodás, kisiskolás korú gyermekek érintettek a fejtetvesség terjedésében, ami érthető, hiszen ők azok, akik összedugják kis buksijukat, terjesztve ezzel a rovarokat. Különösen érdemes ezzel most foglalkoznunk, amikor a nyaralásból esetleg apró társakkal tér vissza néhány gyermek. Fontos tehát, hogy rendszeresen nézzük át hajukat, keresve benne a 2-4 mm-s tetveket, vagy az 1mm-s általuk a haj tövére lerakott petéket. Utóbbiak világosabb színűek, a hajszálról nehezen eltávolíthatóak. Belőlük 15-18 nap alatt kifejlett tetvek lesznek, melyek napi átlagosan 100 petét raknak le, szorosan odaragasztva hajszálainkhoz. A fejtetvek, az emberi vér napi 5-10 alkalommal történő szívásával tartják fenn magukat. Érdekes, hogy a vérszívást csak 10-20 perc után vesszük észre, mert a tetű nyálával érzésteleníti fejbőrünket. Egyébként előszeretettel tartózkodnak a tarkó és a fül mögötti területen.

Kezelésükre számos szer beszerezhető a patikákban, ugyanakkor vannak, akik más praktikákat használnak, mint az ecet, és különböző olajok. Fontos azonban ezek eredményét ellenőrizni és mindent megtenni az újabb fertőzés megelőzésére. A tetű ma már bárki hajában megjelenhet, de ez a tény nem jelzi a hygiéne hiányát. Tetvet szerezni nem szégyen, de tetvesnek lenni, már igen.

Az elhízásról

A gyermekkori elhízásról Minden édesanya örül annak, ha gyermeke jól eszik, és szépen gyarapszik. Sokszor nem is gondolják kórosnak, ha pufók kisgyermekük egyre gyorsabban szedi magára a kilókat, és megelégszenek a magyarázattal: hiszen szülei és nagyszülei is ilyenek. Az elhízás hátterében sokszor genetikai tényezők, azaz kövérségre hajlamosító családi adottságok állnak. Az öröklött hajlam mellett azonban sokszor a háttérben evészavar is rejtőzhet, melynek kiváltó tényezői között gyakran a lelki egyensúly valamilyen felborulása rejtőzik. Legnagyobb szerepe az elhízásban azonban a túlzott táplálkozásnak és a helytelen életmód kialakításának tulajdonítható. A végeredmény a táplálékfelvétel és az energia felhasználás közötti egyensúly felbomlása következtében kialakuló korai elhízás. Az utóbbi évtized vizsgálatai rámutattak arra a tényezőre, hogy a gyermekkori kövérség egyre emelkedő tendenciát mutat világszerte, így Magyarországon is. Ez a tényező növekvő terhet és mindinkább előtérbe kerülő egészségügyi és társadalmi problémát jelent. A kövérség kóros állapot, ami minden életkorban odafigyelést, kezelést érdemel. Az elhízott kisgyermek plusz kilói miatt ügyetlenebbül mozog, később az iskolában csúfolhatják is emiatt. Így egyre kevesebbet fog mozogni, ami csak az újabb kilók felszedésének kedvez. Lelki sérülése miatt visszahúzódóvá, vagy éppenséggel agresszívvá, nehezen kezelhetővé válik, és miután társai közt kevés sikerélményhez jut, legfőbb öröme az evés marad. Így aztán a kör bezárul, és a kilók csak tovább szaporodnak. Ami kezdetben csak szépséghibának indult, felnőttkorra, de gyakran már serdülőkorra is egyéb kóros eltérések kiindulópontja lehet. A kövérséget gyakran kíséri magas vérnyomás, megzavart cukoranyagcsere, melyből később valódi cukorbetegség fejlődhet ki, de a zsíranyagcsere is károsodik és így a szív- és érbetegségek kockázata lényegesen megnövekszik. A nagy súly terhe alatt az izületek is károsodhatnak, tehát komoly problémával állunk szemben. A gyermekkori kövérség veszélye a hozzá társuló betegségek kialakulásában, valamint a későbbi, serdülő és felnőtt korban megjelenő következményes betegségek kialakulásában található. A kialakult betegség egyik kiváltó oka sem elhanyagolható. Kezelésük nem egyszerű egyik esetben sem, és szoros összefogást kíván a család, a környezet és az egészségügy részéről. Jelenlegi ismereteink szerint megfelelő gyógyszerek hiányában a gyermekkori kövérség gyógyszeresen nem kezelhető. A fő célunk így a megelőzés kell, hogy legyen és törekednünk kell az egészség megőrzésére. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a túlsúly és az elhízás a második legfontosabb megelőzhető rizikó faktor a dohányzás után. A megelőzés a helyes életmód kialakítása, mely az egész család együttműködését kívánja, azaz meghatározott napirend kialakítása mellett, megfelelő kalória bevitel többszöri étkezés formájában, sok mozgás, úszás, játék, csoportos kirándulás, rendszeres napi sportolás biztosítja a gyerekek jó hangulatát. A megfelelő családi támogatás és irányítás pedig a gyerekek sikeres testsúly csökkenését, egészséges életmódja jó életkilátását eredményezi.

Szülők és kamaszok

Sok családban okoz gondot a kommunikáció a szülők és kamaszok között.  Legtöbben, mint nehéz családi időszakra tekintenek ezekre az évekre. Jelen cikkben – szakítva az általános gyakorlattal – azzal kívánunk röviden foglalkozni, hogy a szülő és a tizenéves mit tehet otthon azért, hogy a pubertás évei sok értékes tapasztalattal gazdagodva és a legkevesebb konflikussal teljenek el. Bővebben…