Az autizmusról
2014.1 Dr. Altorjai Péter autizmus

Az autizmus fogalmát Dr. Eugen Bleuler, svájci pszichiáter vezette be 1911-ben, akkor még a skizofrénia kísérőjelenségének tartott kontaktus-elhárítást, súlyos beilleszkedési zavart jelölve meg így. Maga az elnevezés a túlzott mértékű önmagába fordulásra utalva, a görög ’autos’, azaz önmaga szóból származik. Később amerikai, osztrák, sőt magyar gyermekorvosok illetve pszichiáterek is lejegyezték társaiktól elkülönülő, a környezettel kapcsolatot nem tartó, arról figyelmet látszólag nem vevő gyermekek eseteit. Az autisták a gyakran együtt jelentkező értelmi színvonal, illetve egyéb képességek érintettségétől, fogyatékosság meglététől mind súlyos, halmozott állapotúak, mind valamilyen mértékben kompenzált, akár mindössze minimális támogatásra szoruló betegek.

Védőoltásokról – a tények alapján: Ferenci Tamás vedooltas.blog.hu
2014.1 Dr. Pátri László autizmus, higany, mellékhatás, védőoltás

Kedves Szülők! Az alábbiakban – saját beköszöntőjével – szeretnénk mindenkinek a figyelmébe ajánlani Ferenci Tamás védőoltásokkal foglalkozó blogját, ami nem csupán szakmailag helytálló, hanem a precízség mellett közérthetően is adja meg a válaszokat a védőoltásokkal kapcsolatban gyakorta felmerülő kérdésekre.

Az oltásellenesség hazugságai
2014.1 Dr. Boldogkői Zsolt immunmemória, kockázat, kötelező oltás, mellékhatás, védőoltás

Az emberiség átlagéletkora az utóbbi száz évben jelentős mértékben emelkedett. Nem genetikailag lettünk életképesebbek, hanem a körülményeink javultak. Ma már nagyon jó eséllyel éljük túl a gyermekkort, és nem pusztulunk bele tömeges járványokba sem. Csatornázunk, tisztítjuk az ivóvizünket, és nem utolsósorban vakcinázással védekezünk a halálos kórokozók ellen. A védőoltások kifejlesztése az orvostudomány legnagyobb hatású vívmánya. Manapság mégis sokan ódzkodnak tőle, különféle ideológiákat gyártva. Az egyéni döntés felelőssége azonban nagy, hiszen a fertőzések esetében nem mondható, hogy az egészségem az én magánügyem. A kórokozók ugyanis pusztán terjesztő közegként használnak bennünket, ezért a nem kellő alapossággal meghozott döntésünknek mások is megihatják a levét. Még súlyosabb a morális felelősségünk, amikor a gyermekeink ügyében döntünk.