Fájhat-e a szoptatás?

2016.1 Dr. Bíró Liliána fájdalom, szoptatás

Nem is hinnénk, milyen gyakori panasz a szoptató édesanyák részéről a fájdalom szoptatás közben! Ennek pedig nem kell így lennie. Szinte mindig találunk valamilyen megfogható okot a háttérben, ami megfelelő korrekcióval megszűntethető.


Nézzük a leggyakoribbakat!

Szülés után nagyon sok kismamának kellemetlen a szoptatás. Ilyenkor a mell különösen érzékeny, olyan terhelésnek van kitéve, mit eddig még soha. A kellemetlen érzés a baba mellre tétele után közvetlenül szokott jelentkezni, húzó jellegű és általában 5-10 másodpercen belül megszűnik. A mellbimbó hamar hozzáedződik az új igényekhez és a húzó érzés pár napon belül magától elmúlik.

Ha a fájdalom kifejezett és nem múlik el, míg tízig számolunk magunkban, akkor valószínűleg helytelenül került mellre a baba. Mindig nagyon fontos a jó pozíció. A baba és mama legyenek egymás közvetlen közelségében. A baba orra a bimbóval szemben, füle-válla-popsija egy vonalban, tehát ne fordítsa el a fejét. A mellre tapadás előtt várjuk meg, míg a baba nagyra tátja a száját, hátraszegi a fejét (ezért szabad csak a tarkójánál megtámasztani és sosem a fejét nyomjuk a mellre). Ekkor gyöngéd, de határozott mozdulattal őt húzzuk a mellre, ne a mellet toljuk a szájába! Így a mellbimbó nagy része a szájába kerül, a bimbóudvarból csak az orránál látszik ki egy kicsi, az álla a mellbe fúródik. Ha ezekre odafigyelünk, nemcsak a fájdalom csökkenthető, de a baba is elégedettebb lesz.

3-4 hónapos korban a kicsik számára kinyílik a világ. Egyre többet vannak ébren, élesedik a látásuk, megindul a mozgásfejlődésük. Mindent meg akarnak ismerni a környezetükben! Ilyenkor hajlamosak rá, hogy a szopási szokásaik is megváltozzanak. Napközben sokszor kevesebb mennyiséget vesznek magukhoz, könyen megzavarja őket egy-egy zaj, fények. Éjjel többet lehetnek fent mint korábban, mert ilyenkor nyugodtabban szopnak. A sok ingerre felfigyelve megtörténhet, hogy a baba a szájában tartott mellet csak félig-meddig engedi el, húzogatja az ínyével vagy hirtelen akarja visszakapni. Ezért ilyenkor is nagyon lényeges a jó mellre helyezés! Ha úgy érezzük, hogy ez nem sikerült, dugjuk az ujjunkat a baba szájszegletébe, szűntessük meg a vákuumot, vegyük le a mellről és pozícionáljuk újra!

Fél éves korban kezdenek bújni alul az első fogacskák. Maga a fog jelenléte nem zavarja a szoptatást. A gyermekek azonban néha elkezdenek ilyenkor harapni, ami bizony igen fájdalmas lehet az anyának. Ebben az esetben a kicsivel határozottan tudatni kell, hogy ez nem helyes! Anyai szelídséggel, de egyértelműen rá lehet szólni a babára, amikor harap: „Tudod, ez fáj anyának, nem szabad harapni.” Ha továbbra is harap, akkor el lehet tőle venni a mellet, megerősítve, hogy nem szabad harapni. Természetesen pár perc múlva újra megkaphatja.

Totyogónk játékból is haraphatja, húzogathatja, szopás közben a kezével dögönyözheti a mellet. Ezzel inkább csak a szeretetüket, játékosságukat szeretnék kifejezni a gyermekek, de ha az anyának kellemetlenséget okoz, nem szabad hagyni. A teendő ugyanaz, mint a harapós babáknál.

Egy állni/járni tudó gyermek szoptatása során sokszor adódnak olyan helyzetek, amikben szokatlan szoptatási pozíciókat próbálnak ki (pl. állva, odahajolva, csak a fejecskéjét odafordítva). Egyes anyák ilyenkor jelentkeznek mellbimbósebbel a szoptatási szaktanácsadóknál. Az ok itt is általában a pozícióban keresendő. Lehet új dolgokkal próbálkozni, de a helyes mellre tétel szabályait még mindig érdemes betartani.

Végezetül megemlítem, hogy van néhány ritka eset, amikor a mellbimbófájdalomnak kóros állapot van a hátterében. Ilyen például a mellbimbóseb, Raynaud-szindróma (érgörcs), gombás vagy bakteriális fertőzés, akár herpeszes hólyag is lehet a bimbón, emlőgyulladás, emlőtályog, tejkő képződés, ekcéma. Ezekkel a betegségekkel mindig érdemes szakemberhez fordulni.


Dr. Bíró Liliána szerző
Dr. Bíró Liliána

Gyermekgyógyász központi gyakornok vagyok a Debreceni Egyetem Klinikai Központjának Gyermekklinikáján. PhD hallgatóként neonatológiai témában végzek tudományos kutatásokat. A rezidensévek után két kisgyermek boldog édesanyja lettem. A velük szerzett tapasztalatok vezettek arra az útra, hogy szakmailag is elkezdjek a szoptatással foglalkozni. A Szoptatásért Magyar Egyesület 40 órás tanfolyama után a Semmelweis Egyetem levelező képzésére jelentkeztem, ahol most is tanulok. 2016 őszén IBCLC nemzetközi laktációs szaktanácsadó vizsgát tettem. Írásaimban az itt megszerzett tudást szeretném megosztani valamennyi kedves érdeklődővel.